Menjetek tehát, és tegyetek tanítvánnyá minden népet. Mt 28,19

Körömi anziksz

Lourdu atyával - ha jól emlékszem - először Körömben egy közös adventi koszorú készítésen találkoztam a helyi művelődési házban. A teremben asztalok voltak összetolva két sorban és körülöttük roma fiatalok és idősek, családosok és egyedülállók beszélgettek a tőlük megszokott nagy gesztusokkal és nagy hangon.

Luordu atya fellépett a művelődési ház színpadára és váratlanul mindenki elcsendesedett. Az atya kicsit várt, majd közös imára szólította fel a jelenlevőket. Utána a segítők kiosztották a koszorú készítéshez szükséges kellékeket, fenyőágakat, gyertyákat, díszeket, színes szalagokat mindent, ami kellhet az adventi koszorúhoz, és természetesen elmaradhatatlan ollót, műanyag forrasztót. Meglepő kreativitással és lelkesedéssel kezdtek a családok a munkához önzetlenül segítve azoknak is, akiknek nehezebben ment a díszítés. Közben előkerültek a sajóládi zenészek is, akik egyházi és roma énekeket, felváltva játszottak igazi önfeledt hangulatot teremtve. Lassan elkészültek a koszorúk, az apróságok büszkén mutogatták a közös munka eredményét és a családok elcsendesedve elindultak a művelődési házból a település temploma felé, ahol Lourdu atya megszentelte a koszorúkat és az egybegyűltek elénekelték a cigány himnuszt.

Így indult az ismeretségünk Loudu atyával és a körömiekkel.

Ezek a találkozások lassan rendszeressé váltak, hiszen az év legkülönbözőbb időszakában voltak különféle programok. Nyáron gyermektábor a plébánia udvarán közösségi játékokkal, ugrálóvárral, bábkészítéssel és a tűzoltók által biztosított habpartival. De a Romák Világnapja ünnep alkalmából minden évben zászlókkal mennek a Sajó partjára. Gyönyörűen feldíszített hatalmas koszorúkkal, zászlókkal, énekszóval vonulnak a helyi kompig, ahol a püspök, a polgármester, és a roma szervezetek képviselői is beszédet mondanak és a hagyomány szerint vízre helyezik a koszurúkat is. Azután estig tartanak a mulatságok.

A karácsony volt számomra a legmegrendítőbb és ugyanakkor a legmeghatóbb is. Ilyenkor megérkeznek a Club of Roma alapítói és segítői Ausztriából, akik már évek óta rendszeresen hoznak minden iskolás és óvodás gyereknek névre szóló karácsonyi ajándékot. El tudják képzelni milyen örömkönnyek jelennek meg azoknak a gyerekeknek a szemében, akik talán még sohasem kaphattak ajándékot a nagy szegénység miatt? Az óvodás és iskolás gyerekek már készülnek erre a nagy eseményre és tanáraik vezetésével, tánccal, énekkel, versikékkel köszönik meg jótevőiknek az ajándékokat.

De volt olyan is, amikor pótkocsis kamion állt meg a településen és több órába tellett, amíg lepakolták az összes család számára küldött tartós élelmiszer csomagokat, szintén az osztrák barátok szervezésében. És nem volt tolongás, egymás félrelökdösése, mert mindenki tudta, hogy nem marad csomag nélkül. Már közösségé váltak. Volt ki kerékpárral, volt ki talicskával, vagy kétkerekű kordéval jött, de voltak, akik kopottas autójukba pakolták be több idős embernek a csomagját, akik már nem tudták volna saját erejükből hazavinni.

Három kis település, akik már egymást támogató közösséget alkotnak. Köröm, Girincs, Kiscsécs. Ugye nem halottak róluk. Pedig léteznek. Egyikük roma polgármestere büszkén mutatta meg azokat a köztéri kerti butorokat és virágtartókat, amiket saját vállalkozásban állítanak ma már elő, nemcsak a település számára, hanem eladásra is. Boldog, hogy munkahelyet tudott teremteni ott, ahol szinte lehetetlen a közmunkán kívül más munkát találni.

Az Indiából missziósként Magyarországra érkezett verbita szerzetes, Lourdu atya több mint hat évet szolgált Körömben, Girincsen, Kiscsésen, Sajóhídvégen és Kesznyétén, valamint a cigány pasztoráció vezetője. 2017. november 4-én a Vállalkozók Országos Szövetsége Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Szervezete Príma díját vehette át oktatás és köznevelés kategóriában. Jelenleg Budapesten lát el missziós titkári feladatokat, de a körömi közösséggel továbbra is tartja a kapcsolatot és az ott élők is ragaszkodnak hozzá.